2014. április 29., kedd

Mégis miért?

Hogy miért épp a gépírás?

Hiszen nem egy szokványos hobbi, ráadásul nem is a legjobban fizető karrier-ösvény. De mit tehet az ember, ha gyermekként azt tapasztalja, hogy édesanyja szeme ragyog a gépírás hallatán. Hát nem önkéntelenül is beleszeret kicsiny szíve?

Budapest, 1956. április 23. Újságíró munka közben a Magyar Távirati Iroda székházában
(Forrás: MTI/Papp Jenő ) [www.nyest.hu]
Ahogy a régi filmek is ábrázolják... tágas termekben sorakozik a sok masina. Mind a saját ütemét kopogja, beszélgetni sem idő, sem lehetőség a nagy zakatolás közepette. Az ujjak görnyednek (mert a hát nem teheti, az egyenes tartásba merevedik), az idősek ujjpercei görcsösen eldeformálódtak a hosszú évek speciális terhelésétől. De amíg az indigós és/vagy stenciles másolások készülnek (körlevelek, hirdetmények, felhívások az ország bármely pontjára szétszórt leányvállalatokhoz), addig a monoton hajtásban a fej kicsit kikapcsolhat. Sőt kell is neki, másképp nem bírná ki ezt az őrületet. Lármás, feszült munkatempó a tervgazdaság sürgetésével. De ott legalább magában lehet az ember (vagy inkább a felesége). Addig sem másoknak kell tenni a szépet, önállóan dolgozhat, és rendkívül hasznos tagja a társadalomnak.

Volt is nagy riadalom, mikor a kilencvenes években a személyi számítógépek betörni készültek a korábban vasfüggöny mögé rejtett világokba. "Ugyan, kinek fog kelleni gépíró?" Hiszen mindenki maga készítheti el a dokumentumait ezután, csak a nyomtatáshoz kell (olcsó) segítség. A gépírás már nem is lesz önálló szakma!

Addig Magyarország tanítási mechanizmusa nagy elismerésnek örvendett a szomszédos országokban, ahogy azt egy cseh oldalon ki is emelték, sajnálkozva, hogy ezt a minőséget az oktatási rendszer "reformja" után nem tudjuk produkálni. Ma már ők tarolnak az újonc gépíróikkal, fantasztikus eredményeikkel.

Való igaz, megrendült a bizalmam a jövőmet illetően - oda a nagy tanulás? Sokat tettem azért, hogy az a kiváló papírom a gépírástudásomról hiteles legyen. A családalapítás örömei aztán lefoglaltak eléggé ahhoz, hogy a riadalmamat elnapolhassam. Mire felocsúdtam, már a számítástechnikával ismerkedtem. Csodáltam a benne rejlő lehetőségeket, rajongtam a szerkesztésekért, és mindig szerettem volna jobbat, többet alakítani. Így ahelyett, hogy a számítógépek kirántottak volna a megkezdett utamról, a gépírásnak még lelkesebb hódolója lettem. És ez már így is marad, velem öregszik ez a hóbortom.

A mechanikus gépeket felváltó elektromos "játékszerek" annyira megkönnyítették az ujjak mozgását, hogy a sebesség a számítástechnika robbanásának erejével változott. Ma már nem is szükséges a komoly ujjtorna, talán csak az érzékenyebb ízületeknek, mégis tudunk saját rekordokat újítani. A klaviatúrák külön fejlesztési ágazatot dolgoztatnak, a repertoár kimeríthetetlen. Már a fénybillentyűzetek is megjelentek, s az ifjúságnak valószínűleg nem is zavaró, hogy fizikai gombnyomás nélkül működik a rendszer. Ezzel aztán a sebesség tovább fokozódhat.

Laser keyboard ($125) [geeky-stuff.com]

A gépírás kapcsán sokan azt gondolják, csak ütögetni kell a gépet, nincs mögötte jelentős tudás. Igazából csak be kell gyakorolni néhány mozdulatot, aztán megy magától is, mint a biciklizés.

Olyan nehéz azt az üzenetet átadni, hogy a gépírás nem csupán betűk sorozatának leírása. Persze, igénytelen munkaerő mindenhol találtatik. (Leginkább az találtatik.) Ám a gépírás során céllal írunk valamit, leginkább összefüggő szöveget, netán még meg sem jelent gondolatokat, terveket. Amiknek tartalma (értelme) van - legalábbis a szándék szerint. És gyakran mást jelent egy mondat, ha a vesszőt nem a szó elé, hanem mögé tesszük. Vagy ha egy ékezetet kihagyunk.

A gépírás az anyanyelv helyes ismeretét is igényli. Talán ebben van az igazi szépsége, nem is az ujjak automatikus zongorázásában. Amikor összeáll egy szöveg, és érthető üzenetté formálódik Amikor egy gondolatsort remekművé kovácsol. Amikor tanítóvá válhat az addigi diák.

Gyerekkoromban sok levelezőtársam volt. Szerettem írni nekik, és szerettem várni a választ. Néha oly soká. Három-négy hét is volt, mire Jugoszláviából megfordult egy-egy levél. De átláthattam egy olyan ablakon, ami a nagy átlagnak az érdektelensége miatt zárva maradt.
Aztán jött a gépírás. Külön bejáratú írógépem lett, és a házi feladatomat is azzal készítettem el. Majd jött a lehetőség: szabályos gépírást tanulni. Naná! Ki nem maradhat!
Ma már ez a kettő (írás és gépelés) együtt üzemel. Nem másnak, és nem bizonyítási szándékkal. Szórakozásból.

De nem hiszem, hogy a gépírók elvesztik jelentőségüket. A bürokrácia (mint az államiság alapja) továbbra is alkalmaz gépírókat, a számítástechnika ezt a szükségletet nem fojtja el. Az újságírás, a szellemi alkotó tevékenység, a tanulással járó tevékenységek (szakdolgozatok) - csupán néhány gépírástudást igénylő feladat.
És nem igaz az sem, hogy bárki tud gépelni. Mondani bárki tudja. Lefitymálni a másik tudását, teljesítményét gyakran kényelmesebb, mint mellé állni és versenyre kelni vele. Nem mindenki képes szeretni a gépírást és a szövegszerkesztést, mint ahogy nem mindenki alkalmas szakácsnak sem.
Szemben az általában lealacsonyító közvéleménnyel, én azt vallom, a minőségi gépírás életképes szakma - bárhol a világon. Én csak bátorítani tudom az érdeklődőket, hogy elkezdjék, a már "tudókat", hogy folytassák és mélyítsék el tudásukat, s a szenvedélyeseket, hogy versenyezzenek. Demonstráljuk az igazi lényeget: szak és tudás!

Szép napot kívánok!


2014. április 28., hétfő

Magyar szokás szerint

Magyarországon a legfőbb gépírókat versenyeztető szervezet a

MAGYOSZ Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége
1073 Budapest, Kertész utca 41.,

amely 1925.04.25-én alakult meg. Nem összekeverendő a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségével (szintén MAGYOSZ).

A szövetség szerepe annyira jelentős a hazai szakmai szervezetek közt, hogy minden versenyeztetés a kiváltsága. Így az évenkénti két országos szintű mozgalom mellett számtalan kisebb, helyi érdekeltségű versenyek főszereplője. Tagsági díja alacsony, ráadásul nyugdíjas- és diákkedvezménnyel szinte ingyenes (ez nem feltétlen előnyös). A versenyek külön nevezési díjjal nyitják meg kapuikat. Világbajnok gépírók és gyorsírók őrzik megszállottan a versenyszellem lángját. Magyarország büszkeségei!


A két jelentős hazai verseny a MAGYOSZ keretében:
a) tavasszal az országos bajnokságon a legerősebbek mérettetnek meg igen szigorú elvárások alapján;
b) ősszel az országos versenyen minden versenyző esélyesebb a bent maradásra, hiszen a minimum szint alacsonyabb.
Mindkét eseményen korosztályonként hirdetik meg a versenyszámokat, természetesen magasabb csoportban nagyobb követelménnyel.

Az Intersteno a gyors- és gépírókat a világ minden tájáról gyűjti egybe a versenyekre. Páratlan években személyes megjelenéssel, évente késő tavasszal pedig internetes platformon lehet versenyezni - természetesen nevezési díj ellenében.

A "Hu Typing" (typing.hu) kizárólag a gépírásra összpontosít, ezért a gyorsírással kapcsolatos hírek más elszánt hirdetőre várnak.

Úgy a magyar, mint a nemzetközi gépírás új és új rekordokat dönt meg, személyes sikerek bősége erősíti a gépírás szeretetét. És a sikerek mögött sokszor nagyon kemény munka (igen, akár edzés is) áll. Talán lesz lehetőségünk néhány világelső gépíróval megismerkedni, kedvet meríteni tőlük fáradt ujjainknak, vagy épp lelkesíteni a még most tanuló "vakon" gépelőket.

Örömmel veszem, ha együtt sétálhatunk ezen az érdekes ösvényen!