Typing in Hungary

2014. augusztus 5., kedd

2014. július 1., kedd

Írógép kiállítás Franciaországban

Montmorillon történelmi emlékekben gazdag város Franciország déli részében, valahol Párizs és Toulouse közt félúton, mintegy százhúsz kilométerre keletre a Biscay tengerparttól. A gyönyörű környezetben helyes és jó állapotban lévő vár csalogatja a turistákat, híres a helyi pékáru.

Jeanne Sala tanárnő negyven éven át gyűjtögette mesés masináit, háromszáz darab van a tulajdonában. 1998-ban állt elő a polgármesternél az író- és számológép múzeum ötletével, de az ígéreteken nehéz volt túllépni. Végül 2008. december 7-én nyílt meg ez a csodálatos állandó kiállítás 150 géppel, ahol igen nagy kincsek várják a kíváncsiskodókat. Joggal büszke rá, hogy az öt év alatt mintegy 53.000 látogató érkezett. A legrégebbi darab Mark Twain 1873-as Remington írógépe.

A Populair francia romantikus vígjáték (2012) főszereplője egy gépelni nem tudó, ám titkárnőnek jelentkező kisasszony, aki rákényszerül a versenyszereplésre, ha az állását meg akarja tartani. Két ujjal pötyög, mint bárki, kevésbé hozzáértő. Persze a film címe előre vetíti, vajon mennyire lesz sikeres. A vidám történet a régi időkbe repít vissza, a felvételekhez korabeli gépre volt szükség. Jeanne talált megfelelőt.

Most, hogy a múzeum az ötödik születésnapját betöltötte, a kis intézmény úgy ünnepel, hogy 2014. október 5-ig ingyenesen látogatható a "Nők a közigazgatásban a Nagy Háború idején" kiállítás.

Mortmollior írógépkiállítás

2014. június 29., vasárnap

Móricz, a gépíró :)

Az írógép varázsa a gyors ujjakat, s az aktív gondolkodásúakat bűvöli el leginkább. Ez az adottság talán a génjeinkben van, velünk született, egy tálentum, amire - ha szerencsénk van - időben rálelünk. S ha igen, ez lehet az egyik oka annak, hogy nem érdemes erőltetni olyanokra, akiket ez a világ nem vonz. Számukra a versenyszellem sem elég motiváló. Nekik másra van ajándékuk.

A modern világ gépíróinak sebessége még a mai középkorúaknak is felfoghatatlan, nemhogy a régiek mércéje borult fel! Ámulok az elképzelhetetlen eredményeken, ámbátor én nem tudom a versenygépírásban a gyorsírási technikákat isteníteni. A sztenográfia (pláne a gépi) egy másik versenyszám, amit egy kalap alá vonni a ténylegesen minden betűt leütő ("becsületes") gépírókkal - hát elég kérdéses. (Remélhetőleg ezt az Intersteno is felismeri egyszer, kérdés, addig hány ügyes gépíró távozik csalódottan a világversenyekről.)

A legnagyobb segítséget az írók és újságírók számára jelentette az elsőként 146 éve megkreált írógép. Szédületes sebességű gondolataik papírra vetése így jóval hatékonyabbá vált, az írás ideje jelentősen lerövidült, s még több költői képre kerülhetett sor.

135 éve, 1879. június 29-én született Tiszacsécsén Móricz Zsigmond, az egyik legnépszerűbb magyar író, akit az utókor iskola- és utcanevekben tisztel. Egyebek közt Budapest jelentős csomópontja, a Móricz Zsigmond körtér is rá emlékezik, történelme épp oly viharvert, mint a szerzőé. Íróóriásunk nagy érdeklődést tanúsított a technika iránt, a fényképezőgép és az írógép a hétköznapjai része volt. Két ujjal gépelt, olyan energiával, hogy sebessége akár a versenyszintet is elérte. Hatékonyságát rendkívül gazdag hagyatéka is igazolja, amelyből a magyar irodalom tanóráin minden korosztály diákjai csemegéznek. (Kolos Virág, az unoka mesél (klikk))

Önmagában tehát a gépírási technika nem minden. Azt azonban el kell fogadnunk, ha egy gépíróversenyen kikötés a szabályos kéztartás. A tiszta játék is azt követeli, hogy ez az elvárás minden versenyzővel szemben egyformán érvényesüljön. Természetesen a világot behálózó inter-net szereplőit lehetetlenség pontosan ellenőrizni, bár a magyar versenyeztetés során kizárólag szabályos kéztartással, tanári felügyelet mellett gépelhetnek az internetes Intersteno fiatal résztvevői, viszont a felnőtt korosztályra már ez sem áll.

Nehéz annak eldöntése, vajon az ilyen potyasikerek (amikor szabálytalan kéztartással "suttyomban" szerepel valaki, ám rögvest az élvonalba ugrik) előrébb viszik-e a gépírás népszerűségét. Ő megszállott lesz, ez biztos, és várhatóan olyan irányban folytatja majd tanulmányait, ahol a gépírásnak jelentősége van. De a versenytársak úgy élik meg, hogy becsapták őket, hiszen ők maguk a kiírás szerint, a vizsgaeredményt is megkövetelő iskolai dokumentummal kezükben jelentkeztek, méltán vannak tehát a résztvevői listán. Esélyük viszont annyira lecsökken, hogy elbágyadnak a verseny gondolatától, az hiábavalósággá törpül.

Elegáns írógép 1899-ből (megjelölve a korábbi szériák kiadási évei).
Ezen már a húsz éves Móricz Zsigmond is gépelhetett volna...
(forrás: https://c2.staticflickr.com/4/3029/3048643657_ffee7fd3e9.jpg)

Móricz Zsigmond és az írók széles köre ezzel mit sem törődött. Nem azért gépelt, mert dobogós helyre áhítozott gépíró versenyen. Nem fáradozott azzal, hogy a szabályos kéztartást megtanulja. Számára az írógép eszköz volt, ami transzformálta a gondolatot a fizikai világba. Ujjai sietve kopácsoltak a nehéz billentyűkön, hiszen számtalan kép ugrott elő, amit még le kellett írni. Ezáltal azonban olyan verseny győztese lett, ami a névtelen egyszerűségből az örökkévalóságba emelte. Mi köztünk, magyarok közt mindenképp.