2014. május 6., kedd

Reform: szövegerkesztés

A gépíráshoz valamikor elválaszthatatlanul kapcsolódott a gyorsírás. Misztikus titkos jelek a rövidítésekre, melyek által az írás sebessége megsokszorozódott. Hátulütője, amikor "vissza kell fordítani" a jegyzetet, le kell gépelni a szöveget. Ennek minősítése is versenyszintű. A magam részéről csodálom a gyorsírókat, ám nem irigylem őket. Nekem a titkosírás mindig visszás volt, nem vágytam a magasságokba.

Mechanikus őskövület - csodálatos!
A több példányos másolatokhoz indigó kellett, és erősebb leütésre is képes szerkezet. Az elektromos gépek jól oda tudtak vágni a papírnak, jó esetben akár 6-8 oldal is kijött egyetlen egynek a legépelése után - a titok nyitja a vékonyka selyempapír volt, amit nagy kincsként a gyerekek édes Disney-figurák vonalainak betanulásához használtak.

Ha azonban ennél is több másolatra volt igény, akkor a jó öreg stencilgép állt szolgálatba. Speciális lapra kellett gépelni, amit a mechanikus írógépek nem is bírtak átütni. A karakterek vonalán a lap kilyukadt, ahol majd a festék átfolyva adta a lenyomatot. Az "a" és "o" karakterek helyén gyakran csak "beszakadt körök" jelentek meg. Javításkor beragasztottuk egy speciális folyadékkal, és újra ütöttük a helyes betűt. Egy kis gyakorlással sikerült a tökéletes beállítás, mint a hagyományos (fehér festékes) korrekciónál is. A stencilmásolat nem volt szép, de a nagyobb példányszámok sokszorosításához kellett, megalkudva a minőségi romlással. A stencil azóta a legkülönfélébb matricák, visszatérő mintázatok alapja.

Az írógépek fejlődésében jelentős lépés volt, mikor az első kismemóriás masinák már a szövegszerkesztés alapjait letették, és dőlt vagy vastagított betűkkel ki lehetett emelni szavakat vagy szakaszokat a szövegből. Az első memória-egységek pár sorra, hamarosan akár 500 szóra is rendelkeztek kapacitással. A betűméretek, illetve a betűközök állíthatóságával pedig már a papírspórolásnak is kedveztünk, az indigó és a javító kellékek nélkülözése mellett.

De megérkezett az én "külön bejáratú" Robotron gépem! (1988) (A kép csak illusztráció)

Élvezetes volt az "egyhangú" (bár nekem mindig szórakoztató) gépelés után az egyszerű szerkesztésekkel megbolondítani a száraz anyagot, s a monoton stílust feldobni néhány változtatással. A varázsa abban rejlett, mikor a sablon szövegeket egyetlen gombnyomással lehetett előcsalni! Ámulatot váltott ki főnökeimből, mikor a korábban több napos munkát csupán néhány óra után készen tettem az asztalukra. Ám az igazi elismerést az immáron az én kreativitásomtól függő minőség hozta. Szövegszerkesztés született. És mint minden újszülött, ez is gyönyörű volt. Azonnal beleszerettem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése